16.rész

Sajnos megint nem jutott elég időm. De most kárpótlásul hosszú résszel készültem nektek. És a következő is nagyon hosszú lesz és most hamarabb fog érkezni, mint most. :) 

Jó olvasást!

Elfogadtam a kezét. Felhúzott a földről, majd elindultam utána. Egy kis ösvényen mentünk tovább. A lovát kikötötte az egyik fához, mert szegény nem fért volna el a keskeny úton. Ahogy egyre beljebb kerültünk a zöldellő fák már eltűntek és helyettük hó borította őket. Furcsa volt látni azt, hogy 1-2 méteren belül már egész más a világ.
- Miért borít mindent hó?
- Azért Robin, mert mikor édesanyádat megölték akkor valami átkot küldött a birodalom ezen részére.
- Anyám boszorkány volt?- kerekedett el a szemem.
- Sokak szerint mások szerint tündér, de ezt senki még a király sem tudta. De szerintem a zord időjárás ellenére egész kellemes itt.- fordult hátra.
A hideg szél teljesen átfújta a lenge ruhámat. Átöleltem magam és a csupasz vállaimat kezdtem el dörzsölgetni hátha attól felmelegszek. Louis láthatta, hogy fázok ezért levette a köpenyét és a hátamra terítette.
- Nem vagy hozzá szokva az ilyen időhöz. Na gyere.- rántott be egy összedőlt épületbe.- Na itt megvárjuk, hogy egy kicsit enyhüljön a vihar aztán mutatok valamit.
Megvontam a vállam és a köpenyt még jobban összehúztam magamon. A hóesést bámultam, Louis pedig követte a példámat.
- Te is látod?- próbáltam a hóesésen túl látni.
- Micsodát?
- Hát azt.- indultam meg.
Louis elakart kapni, de én nem hagytam neki. A hóesés egyre gyengülni kezdett ahogy én átmentem rajta.
Ahogy a túloldalra értem egy kis várszerűség volt előttem. Óvatosan bekopogtam rajta, de nem jött válasz. Benyitottam, de semmi fény nem volt bent. Ahogy egyre mentem befelé az ajtó becsapódott mögöttem. Visszarohantam és kiabálni kezdtem.
- Louis segíts nekem! Louis!!- döröböltem.
- MEGPRÓBÁLOM VALAHOGY KINYITNI!- kiabálta vissza.
 - Robin.
Valami furcsa hang a nevemet suttogta. Megfordultam, de nem volt ott semmi. A sötétbe botorkálva indultam meg a lépcső felé.
- Nagyra nőttél mióta utoljára láttalak.
Megfordultam, de ott nem volt senki. A szívem egyre hevesebben kezdett el verni. A légzésem felgyorsult.
- Gyermekem itt nem kell félned!
Visszakaptam a tekintetem a lépcsőre, de nem volt ott senki. A magas oszlopsor mögül aprócska fény szűrődött ki. Bátortalanul lépkedtem a lépcsőfokokon felfelé. A hideg levegő miatt libabőrös volt a karom. A fent lévő fény egyre haloványabban pislákolt. Felsiettem a lépcsőn és követtem a fény forrását. Egy nagy terem felé vezetett, ahol egy nagy zongora volt a terem közepén.

Nagy üvegablakok vették körbe. Egy két elszáradt virágot és fát láttam a zongora mögött. A zongora alatt sok régi könyv hevert. Félve léptem át az ajtó küszöbjét. Odalopakodtam a zongora mellé és leültem a földre. Végig húztam a mutató ujjamat a könyvek gerincén letörölve róluk a koszt. Az egyik könyvön megakadt a szemem.
- Familia Lignum.- olvastam fel hangosan.
A kezembe fogtam és fellapoztam. Egy hatalmas fa volt rögtön az első lapon. A gyökérzettől egészen a lombkoronáig nevek voltak felsorakozva rajta.
- Sir Anthony Redway és Lady Amanda Walse.
- Ők voltak az első uralkodók.- szólalt meg valaki a hátam mögül.
Hátra kaptam a tekintetem és egy férfi állt az ajtóban. Jobban mondva Louis. Nagy kő esett le a szívemről amikor teljesen tudatosult bennem, hogy ő az és nem egy gyilkos.
- A szívbaj hoztad rám te ökör!- mondtam neki nem épp kedvesen.
- Bocsáss meg!- ült le közvetlen mellém.
- Hogyan jutottál be?
- Felfeszítettem az ajtót. Szóval, majd ha egyszer ide szeretnél költözni azt majd nem ártana megcsinálnod.- hadarta el.
- Miért akarnák itt lakni?- vontam fel a szemöldököm
- Azért kedves tudálékos hercegkisasszony aki mindet jobban tud és mindent egyedül akar csinálni, mert ez itt a régi családi kastély. Itt laktál mielőtt még kiszöktettek volna a kastélyból.
Ahogy ez kimondta ismerős lett a hely. Lehet, hogy az elmém szórakozik velem de az is előfordulhat, hogy valaki sorba nyitja meg az emlékeimet és így jönnek lassan vissza az emlékeim.
-De akkor hogy került Harry-ék kastélyába a szüleimnek a festménye?
- Az volt a nyári lakja a családodnak. Ott dolgozott az apám is.
- Olyan rossz, hogy semmire sem emlékszem vagy ha emlékeszem is töredéke annak ami valójában az emlékeimnek számított.
A tekintetem megint a könyvre terelődött. Lapozgattam, lapozgattam amíg szembe nem kerültem egy ismerős névvel.

15.rész

A szobában lévő összes gyertya elaludt, ahogy a férfi közelebb jött. A szívem hevesebben kezdett el verni.
- Te most velem jössz!- ragadta meg a karom.
Rúgtam kapáltam és kiabáltam. Próbáltam szabadulni a szorításából.
- Kis szívem ha nem fejezed be ....
- ENGEDJ EL!- folytak le a könnyeim az arcomról .
A sötét alak a hátára dobott és kiugrott velem az ablakon. Azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Feltett egy barna ló hátára, majd felült elém.
- Kapaszkodj édes, ha nem akarsz leesni.- nézett hátra.
A napfény megvilágította az arcát. Két kék szempárja ragyogott rám. Vágy, szenvedély szeretet, de még sötétség is látszódott a tekintetében. A hátamon felállt a szőr, ahogy megindult alattunk a ló. A derekát körül öleltem és kapaszkodtam ahogy csak tudtam. Leugorhattam volna, de úgyis elkapna. Nem akarok macska egér harcot mert fölösleges. Az erdőn vágtatott át farkas vonyítás ütötte meg a fülem.
- Ne...Nem tudtam, hogy itt farkasok is élnek.
- Ugyan hiszen a világnak az egyik része a vérfarkasok területe még szép, hogy élnek itt farkasok, na meg persze vámpírok.
- És hol maradnak a kedves teremtmények?- kapaszkodtam erősebben, mert a ló még jobban száguldott.
- Megölték őket. Akik meg életben maradtak elmenekültek.
Összeszorult a szívem. Ebben a világban már csak a gyűlölet kap szerepet és miért azért mert valaki nem kapott meg mindent. Gyűlölöm Harry-t és a családját. Hiszen ők tették ezt az egészet. Nekik nem volt úgy jó, ahogy volt minden, mert az apja egy hatalom mániás dög.
- Minden rendben hercegnő?- lassított le.
- Miért van ez?- kérdeztem a könnyeimet visszafojtva.- Miért kell ennyi áldozatnak lennie? Miért kell nekem megváltanom a világot? Pont nekem? Nem lehetne valaki más?
- Sajnos te vagy arra képes, hogy legyőzd őket és megváltoztasd ezt a helyzetet.- levette a kapucniját.
Louis volt ott teljese életnagyságban. Elkerekedett a szemem.
- Te engem komolyan elraboltál?- vágtam vállba.
-Auch!- dörzsölte az ütés helyét.- Igen mert találtam valamit ami segíthet neked. Gyere.- nyújtotta a kezét.
Leemelt a lóról. Mikor a lábam érintette a földet megkönnyebbülés fogott el. Louis belém karolt a szabad kezével pedig a lovat vezette magunk után. Biztonságba éreztem magam mellette.
- Amúgy miért hoztál el?
- Ez egy elég érdekes történet. Tudod azt akarom, hogy vége legyen ennek a dolognak. Elegem van Harry hatalom és nő mániás énjéből. Elegem van abból a barátságunk a többikkel teljesen megromlott azért, mert Harry-t felemésztette a sötétség pont úgy mint az apját. Borzalmas volt végig nézni mint ezt.
- Hogy érted, hogy a többiekkel?- néztem Louis-ra értelmetlenül.
- Niall, Liam és Zayn.
Leesett az állam, és kikerekedett szemekkel néztem a srácot. De ha jóba voltak akkor miért ilyen ellenségesek egymással és miért viselkedek úgy mint akik nem is ismerik egymást.
- Ez lehetetlen!- leültem a földre és megtámasztottam a fejem.
- Gyere velem.- nyújtott a kezét.

14.rész

Sziasztok!!! Sajnálom, hogy sokat kellett várni a részre, de sajnos idő hiány, ihlet hiány és egyéb dolgok mellett késett. De leginkább ihlet hiány volt az oka. Ígérem megpróbálom hozni hamarabb az új részt :)

Hosszasan megcsókolt, majd elkezdett az ágyon felfelé húzni. Teljesen kiment a fejemből, hogy mi történt nem is olyan régen. Csak a pillanatra koncentráltam.
Leszedte a ruhámat, mire én is megszabadítottam az övétől. Következő pillanatban meg már az alsóruháinktól is megszabadultunk.
Ott feküdtünk egymáson meztelenül és csókolóztunk.
- Szeretlek. - motyogta a számba, majd lassan belém hatolt.
Felnyögtem az új érzéstől. Nem mozgott azonnal várt egy kicsit, közben meg lecsókolta a könnyeket az arcomról.
Lassan elkezdett benne mozogni, mire belőlem feltört egy apró nyögést. Ez biztatta így gyorsabb tempóra kapcsolt.
Miközben benne mozgott folyamatosan csókokkal halmozott el.
Hirtelen felugrottam az ágyban, majd körül néztem. Mikor meggyőződtem, hogy egyedül vagyok egy hatalmasat sikítottam. Kivágódott az ajtó és megjelent Liam két katonával az oldalán.
- Mi történt?- sietett hozzám.
Magához szorított és végig simított a hátamon.
- Minden rendben van?- suttogta a fülembe.
Megráztam a fejem, majd eltoltam magamtól. Aggódva nézett végig rajtam.
-Valami nincs velem rendben.-motyogtam.- Olyan történik velem ami biztosra nem normális.
- Nem eshet bajod, nem hagyom.
Elmosolyodtam, de belül rettenetesen rettegtem. Liam egyik testőre behozott egy fehér színű és néhol fekete mintás ruhát. Letette az ágyra, majd távozott.
- Ha szükséged van még valamire hercegnőm akkor csak szólj.- adott egy puszit a homlokomra, és ő is távozott a szobából. Felálltam és a kezembe vettem a ruhát. Forgattam erre- arra és arra a megállapításra jutottam, hogy még mindig ki nem állom az abroncsos szoknyát. Felvettem, majd kilestem az ajtón.
- Hahó!!- lestem körbe a hosszú folyosón.
- Üdvözlöm hercegnő!- szólalt meg valaki.
Körbe kémleltem, de nem volt kint senki. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az ágyra. Megfogtam a fejem és hátra dőltem az ágyon. Kavarogtam a gondolataim. Vajon miért álmodtam ilyen furcsát? Vagy, hogy miért volt ennyire valóságos? Nem tudom. Valószínűleg mindenre választ fogok kapni? Előbb vagy utóbb.
- Üdvözlöm!- szólalt meg valaki az ajtó irányából.
Felültem az ágyon és egy öregedő férfival találtam magam szembe. Szemei úgy ragyogtak, mint a csillagok az égen.
- ÓÓ kis csillagom! Parancsolj!
Rémülten néztem a férfit összehúztam a lábaimat, majd próbáltam kizárni a külvilágot.
- Édes kis bogaram.- hajolt közelebb hozzám.
- SEGÍTSÉG!!!!- kiabáltam fejvesztve.
Az ajtó kivágódott majd Liam, Harry és Louis rohant be rajta. Nehézkesen vettem a levegőt. A félelem átjárta a testemet. A fiúkon kívül nem volt senki a szobába.
- Ez a tiéd?- emelet fel egy ékszerdobozt Harry.
Kivettem a kezéből ami hirtelen kinyílt. Egy pár kezdett el körbe körbe forogni egy lágy zenére.
- Mi történt?- hajolt közelebb hozzám Louis.
- Egy...egy fér...férfi.- makogtam.
- Hol?- néztek rám.
Körbenéztem még egyszer, de nem volt senki a szobába a három fiún kívül. Mindhárman leültek az ágyra és engem figyeltek. Minden mozdulatomat követették a tekintetükkel.
- Biztos minden rendben hercegnő?- kérdezte Louis.
Aprót bólintottam, mire mindhárman felálltak. Liam meggyújtott néhány gyertyát, majd ő is elhagyta a szobát. Ide-oda forgattam a kis zenedobozt. Ismerős volt a dallam amit játszott, de nem tudtam rájönni, hogy honnan. Hirtelen kicsapódott az ablak és egy sötét alak jelent meg.

13.rész

"-Nem tudom honnan szedsz ilyent!-csapott a trónszék kartámlájára apa.
Megsemmisülve ültem apám balján. Miért ígérte volna oda a kezem a megkérdezésem nélkül.
-William ezt még megkeserülöd.-ragadta meg fia kezét aki mindvégig le sem vette rólam a szemét. A hideg futkosott a hátamon. Amíg távoztak a vendégeink én lopva apámra néztem akinek az arcáról csak a dühöt lehetett leolvasni.
- Apám- szóltam hozzá bátortalanul.- Mi folyik itt?
- Semmi édesem nem kell semmi miatt aggódnod.- hagyott magamra.
Követtem, de már mikor kiértem apám sehol nem volt. A falnak döntöttem a fejem és bámultam magam elé.
- Ilyen csinos lány miért búslakodik?- kérdezte valaki mellőlem.
 Oldalra fordítottam a fejem és azzal a sráccal találtam magam szembe aki bent volt a trónteremben. Megforgattam a szemem, majd elindultam az ellenkező irányba. Én folyamatosan gyorsítottam a tempómon ő pedig folyamatosan a sarkamba loholt. Befordultam a szobámhoz vezető folyosóra. A fiú elkapta a karom és vissza rántott.
- Robin hercegnő! Én csak bocsánatot akartam kérni az apám viselkedése miatt.- nézett zöld íriszeivel.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned.- igazítottam hátra egy kósza tincset.
- Tudnod kell, hogy én nem akarom rád erőltetni.- mondta, majd elszaladt.
- De...De.
Bementem a szobámba, majd ledőltem az ágyra. Elbóbiskoltam és a gondolataim a göndör hajú zöld szemű fiú lebegett a szemem előtt.
- Nem tudtam, hogy így magával ragadott.- hallottam meg anyám hangját.
Felültem az ágyon és anyámra meredtem. Nem szólt semmit csak leült mellém. Anya éppen mondani akart valamit, de én megint a csillag közepén találtam magam."
Harry aggódó tekintetével találtam magam. Az utolsó két csillag ága is meggyullad, de ott nem volt semmi emlék kép. A csillag ágainál álló fiúk hátra léptek és a csillag ágai körül meg gyulladtak.

- ROBIN!!!- kiabálta Harry és Liam.
Rájuk néztem, majd a körülöttem égő fű elaludt. Fáradtan rogytam le a földre, mire mind az 5 fiú körém gyűlt. Liam ütögette az arcom én pedig végig simítottam az arcán.
- Jól vagy?- nézett rám aggódóan.
Megráztam a fejem, mire ő a combom alá nyúlt és menyasszony stílusba elindult velem.
- Liam mégis hová viszed?-kiabálta utánunk a többiek.
- El tőled.- kiabált vissza.- Meggyógyítalak, ne aggódj.- nyomott egy puszit a homlokomra.
Elmosolyodtam, majd a mellkasának döntöttem a fejem. Sokat gyalogolhatott mikor megállt és vett egy mély levegőt.
- Nem kell ám cipelned.- néztem rá.
- Már itt vagyunk.- nézett rám, majd előre felé.
Én is elnéztem abba az irányba és egy kis kastély előtt álltunk. Nem volt olyan nagy, mint amiben Harry és családja lakott, de elég nagy. Leengedték a felvonó hidat Liam pedig elindult velem. Felvitt az egyik szobába, majd lefektetett a középen lévő hatalmas ágyra majd egy meleg pokróccal betakart. Adott egy puszit a homlokomra, majd leült az ágyra és az arcomat simogatta.
- Nagyon szeretlek még mindig.- csókolt meg.

12.rész

Leültek körém és Zayn nyitotta a száját, de Harry közbe vágott.

- Talán majd én.

- Nekem.- mondták  a többiek egyszerre.

- Na szóval. Hol kezdjem?- nézett rám én pedig döbbenten figyeltem.- Kezdem az elején.- mosolyogta.- Amikor még Rose és William uralkodtak... ők a szüleid.- tette hozzá, gondolom mert látta az értelmetlen fejemet.- Na szóval ott tartottam, hogy...

- Hercegnő!!-lépkedett felénk egy idős nénike.

A hölgy oda tipegett mellénk. Egy köpeny volt a hátára terítve. Tenger kék szemei fiatalabbnak mutatták, mint a külseje. Felhúztam a lábam és körül öleltem a térdem.
- Nem tudom mit, mondtak a hercegek, meg ez a kettő, de ne hallgasson rájuk. Majd én elmondom az igazságot.- állt meg előttem.
Érdeklődve néztem fel rá amire ő valami latin szöveget kezdett el mormolni. A földön egy 5 ágú csillag jelent meg és minden ágánál 1-1 fiú ült.
- Állj középre!- parancsolt rám.
Engedelmesen középre álltam. A fiúk érdeklődve figyelték az eseményeket.
- Álljatok ti is fel!- nézett a hölgy az  fiúra.
A semmiből meggyulladt a Liam és köztem lévő összeköttetés. Liam egy lépést hátrált az elmémbe pedig záporozni kezdtek az emlékek.
- Engedd, hogy az emlékek utat törjenek!- kiabálta az idős hölgy.
A szél feltámadt. A fák ágainak össze zördülését lehetett a legjobban hallani. Egy pillanat múlva pedig az az emlék játszódott le  amit alig egy órája már félég láttam.
"- Robin kicsim gyere.- kiabált édesapám.
- Liam gyere te is.- közeledett egy másik férfi apám mellett.
Liam leugrott én pedig óvatosan tettem egyik lábam után a másikat, de véletlen lecsúszott az egyikről így elkezdtem zuhanni lefelé. Összeszorítottam a szemem és csak akkor nyitottam ki amikor nem éreztem sehol fájdalmat. Ahogy kinyitottam Liam mosolygós arcával találtam magam szemközt.
- Nem esett bajod?- tett le a biztonságos talajra.
- Szerencsére nem.- igazítottam meg a szoknyámat.- Mert itt voltál nekem.
Az utolsó mondatomba teljesen bele pirult. Elmosolyodtam közben apa is odaért. 
- Édes kis hercegnőm nem esett bajod?- térdelt le elém és magához szorított.
Egy aprót bólintottam mire apának egy hatalmas kő esett le a szívéről. 
- Már nagyon féltem, hogy megütötted magad.
- William, Robin gyertek.- sétált be a boltív alatt anyám.- Ó most látom csak, hogy Payne herceg édesapja is a vendégünk.
- Drágám.- tárta szét a karját apa, majd megcsókolta édesanyámat.
- Ugye ilyet nem kötelező csinálnunk?- hajolt oda Liam.
- Remélem nem.- kuncogtam.
- Liam ilyet nem illik mondani a leendőbeli feleséged előtt.- nézett rá édesapja szúrósan.
- Sajnálom apám.- hajtotta le a fejét.
- Na menjetek játszani.- lökte meg a hátát Liamnek.
Liam megragadta a kezem és elszaladtunk."
Minden elsötétült. Kinyitottam a szemem, de minden homályosan látszódott. Láttam, ahogy Liam mosolyog mire én is elvigyorodtam. Hirtelen Liam mellett álló Niall és közöttem lévő kapcsot gyulladt ki.
Pár nap vagy hét különbség lehetett a két emlék között.
" -Tudod édesem Niall herceg igazán elbűvölő.- fésülte a hajamat anyám.
- De én nem kedvelem.- válaszoltam.
- Édesem tudom, hogy Liamet nagyon megkedvelted, de apád a szomszédos királyságokkal is jóban szeretne lenni.
- De mindig te meséltél a gonosz vérfarkasokról.- fordultam felé.
- Édesem a vérfarkas történetek csupán csak mítoszok. Semmi alapjuk nincsen.
- Ilyent azért ne állíts drágám.- állt meg az ajtóban apa.
- William én is abból a birodalom részről származom.- tette csípőre a kezét anya.
- A vérfarkas gén csak férfi ágon öröklődik és te nemesi sarj vagy nem királyi.- jött beljebb apa.
- Szóval Niall herceg vérfarkas?- szólaltam meg.
- Nem, egy nagyon kedves fiú.- válaszolt apa majd mindketten kimentek. 
Felvettem még a cipellőmet és én is követtem a szüleim. Lent a szolgálók már a három vendéget ugrálták körül. A kisfiú velem egy magas lehetett. A lépcső korlát deszkái között leskelődtem a vendégek után.
- Mit csinál itt hercegnő?- hajolt mellém az inasunk aki rám hozta a frászt. 

- Ilyet többén ne csináljon.- néztem rá.- Nézem a vendégeket.
- Nézd apa ott van!- kiabált valaki lentről.
Ismét kikukucskáltam.
- Shhh.- csitította apja.
Átsétáltam a lépcsőhöz, majd elindultam elfelé. Lehajtottam a fejem ugyanis zavarba hoztak. Sosem találkoztam még ezelőtt ilyen magas férfival, mint a herceg édesapjával.
- Na és Rose milyen az élet távol az otthonodtól?- ültek le a nagy asztalhoz.
- Hát tudod itt van nekem ez a csodálatos férj és az a tünemény leányom.- nézett rám anya.
- Anya elmehetünk az asztaltól?
- Menjetek csak.- intett apa.
Megragadtam Niall kezét és elindultam kifelé. Kint amikor már hallótávolságon kívül értünk, megálltam és Niall felé fordultam.
- Tényleg vérfarkas vagy?"
A választ már nem kaptam, meg ugyanis ismét a csillag közepén álltam. A következő is felgyulladt és az emlékek ismét záporoztak.
" Egy-két évet öregedtem, ahogy végig néztem magamon. Magasabb voltam és már kezdett valami nőies formám lenni. De még mindig kislányként viselkedtem. Megszeppenve álltam apám és anyám mellett. 
- NEM ÉRDEKEL! AZT MONDTAD, HOGY A FIAM VEHETI EL A LÁNYODAT!!!- kiabált a férfi aki mellett egy magas fiú állt.

11.rész

A réten a nyugalom és a felüdülés töltött el. Elterültem és a friss fű illatát mélyen belélegeztem.  A szél lágyan lengette a hajamat. A nap lágyan sütött én pedig elterültem a virágokkal teli mezőn. Élveztem a nap sugarait ami teljesen feltöltött. Elég sokáig feküdhettem úgy mikor valami eltakarta a napot. Kinyitottam az egyik szemem és 4 dühös arccal találtam magam szembe.
- Eltakarjátok a napot.- morogtam.
- Te sem vagy normális.- guggolt le mellém.
- Ki mondta, hogy ebben a világban normálisnak kell lenni Harry?- vágtam vissza.
- Hercegnő! Jöjjön már.- toporzékolt Louis.
- Na idefigyelj!- álltam fel.- Nem vagyok hercegnő és ha még egyszer így nevezel azt garantálom, hogy nem fogod megérni a holnapot.- tartottam fel a mutató ujjamat.
- Nyugalom. - szólalt meg a mögöttem álló szőke herceg.
- Na ne! Elegem van mindenkiből. Elküldesz a múltba.- néztem Zaynre.- Te állandóan a semmiből csinálsz elefántot.- löktem félre Harry-t.
- Bocs, hogy megakarlak védeni attól, hogy öngyilkos legyél.- dühöngött Harry.
- Hé, hé hé nyugalom emberek. Robin her...tehát Robin mikor voltál te a múltba?
- Alig egy órája. Mert ez az őrült...- böktem meg a kis varázsló mellkasát.- elküldött a múltba.
Egyszerűen dührohamot kaptam. Az ökölbe szorítottam a kezem, hogy jól képen törlöm valamelyiket amikor valaki végig simított a karomon.
- Nyugodj meg.- suttogta a fülembe.
Mély levegőt vettem és megfordultam. A barna szem végigmért, majd egy apró mosoly kúszott az arcára. Valami apró késztetést éreztem belül, hogy én is mosolyogjak.
- Már azt hittem, hogy örökre elveszítettelek.- suttogta.
- Blahh.- hallottam meg a hátam mögül.- Érzékeny herceg megint belekezdett. Hé hős szerelmes ha nem akarsz háborút kirobbantani hozzá kéne kezdeni a szökési tervnek.
- Harry valld be az a bajod, hogy megint boldog vagyok.
- Nem nem az a bajom, hanem az, hogy Robin az enyém volt.- szögezte le a tényt.
Elkerekedett a szemem és nem találtam a szavakat. Miről maradtam volna le.
- Jaj Liam mindenki tudja, hogy mikor szét szedték az országot az apád elcsempészte Robint, hogy én ne tudjam feleségül venni.- morogta Niall.
- Az apám nem csinált semmit.- tolt a háta mögé Liam.
- Akkor hol volt évekig He? - vonta föl a szemöldökét Niall.
- Nem tudom.- tárta szét a kezét Liam.
- HÉ!! ITT VAGYOK ÉN IS!!- ordibáltam.
Mind az öten döbbenten figyeltek. Szóval nem hitték volna, hogy kiabálni is tudok.
- El mondanátok, hogy még mi mindenről nem tudok?
Mind egyszerre fújták ki a levegőt, majd leültettek a fűbe. Követték a példám, majd Harry egy mély levegőt vett és mesélni kezdett.

10 rész

Furcsa hangokra kaptam fel a fejem. Körülöttem minden más volt. Semmi sem emlékeztetett az erdőre. Pedig most is mindenhol fa van. Csak olyan ismeretlenek.
- Nézzék ott van!- kiabált valaki.
A fejem még kótyagos volt és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Megkapaszkodtam a fa törzsébe és megpróbáltam felállni, de  lábam beszorult egy fatörzs alá így moccanni sem tudtam.
- Erre láttam!- közeledett a hang.

A szabad lábammal akartam arrébb mozdítani, de az meg sem akart mozdulni.

- Hé Robin jól vagy?- hajolt le egy köpenyes alak  majd kiszabadította a beszorult lábamat.

- K-ki vagy te?- dadogtam.
- Takarodj el tőle!- ugrott rá egy szőke hajú lány.
Szájtátva húzódtam még jobban a fa gyökérzetéhez. Légzésem egyenletlenné vált és félelem járta át a testem. A lány vad csatározásba kezdett a köpenyeges idegennel. Egyik fától a másikig ugráltak majd a lány egy laza mozdulattal letépte a fejét. Nekem pedig felfordult a gyomrom. Ahogy a lány közelített felém én elfordultam és a gyomrom kiadta a tartalmát.
- Minden rendben?- guggolt le elém a fiatal lány.
- Talán.- kecmeregtem fel a földről.- Elárulhatnád, hogy te ki is vagy.
- Csak mindent sorjában. Most pedig gyere velem.- ragadta meg a csuklóm.
Próbáltam vele tartani az iramot , de minden fa gyökerében megbotlottam. A légzésem egyre szaporátlanabb lett és a lábaimat kezdted elhagyni az erő. Mikor megállt egy kis kunyhó előtt megnyugodva fújtam ki a levegőt. Előre ment, majd én is követtem a példáját.
Belülről egy elég hangulatos kis kunyhónak tűnt. A kandallóba pislákolt a tűz ami előtt egy fehér cica szunyókált.
- Ez nagyon szép, de hol vagyok és ki maga?
- Huh. Ülj le.- mutatott a padra.
Helyet foglaltam és kérdőn meredtem a szőke lányra.
- Ez itt a Vámpír királyság a te világodban. Az én világomban még egybe van a másik kettővel. A most trónon lévő király és királyné a te szüleid. Igaz te sosem ismerhetted őket, de remek uralkodók.
- Szóval akkor a múltban vagyok?- vontam fel a szemöldököm.
- Igen.-bólintott egy aprót.- De az, hogy ide kerültél csak azt jelentheti, hogy egy varázsló ide küldött. A védők feladata, hogy a jövőből érkezőket megvédjék.
- És én már élek?- kérdeztem.
- Igen. Most úgy körülbelül  10 éves lehetsz. De sajnos nem vihetlek oda.-tette hozzá.
- Miért nem?- tártam szét a kezem.
- A múlt és a jövő sosem léphet kapcsolatba, mert akkor megsérülhet az időszövet.
- De nekem muszáj emlékeznem.
- Ezen könnyen segíthetek.- vett le egy kristálygömb féleséget a polcról.- Érintsd meg és minden elfelejtett emlékedet látni fogod.
Rátettem a kezem és egy pillanat alatt a szemem előtt lebegett egy emlék. A kastély udvarán szaladtam át. Még eléggé kislány voltam.
" - Egy hercegnő sosem  szaladgál a pórban.- nézett rám szúrós szemekkel édesanyám.
- Robin nézd.- rohant felém.
Elszaladtam előle és az egyik fára felmásztam, de ő követett. Felmászott utánam, majd egy gyönyörű piros almát nyújtott felém.
- Ilyen piros almát még nem láttam.- néztem a szemébe.
- Rád gondoltam mikor megláttam.- mosolygott.
- Robin kicsim gyere.- kiabált édesapám.
- L..."
Hirtelen szédülni kezdtem és muszáj volt megfognom a fejem. Becsuktam a szemem, és mire kinyitottam egy füves réten ültem. Semmi nem volt a látó távolságomba. Viszont rengeteg kérdésem lett volna még. És ki az a titokzatos L?